Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, az Üveghegyen is túl, de még az Északi-sarkkörön (Napapirji) is túl, volt egyszer egy felejthetetlen túra Tromsøbe.
Az izgalom már az indulás előtt elkezdődött. A repülőgép hajnali 6:05-kor szállt fel, ami azt jelentette, hogy már 4:30-kor a reptéren kellett lennünk. Szentendréről 3:30-kor indultunk, amihez 2:30-kor kellett kelni. Ennyi időre nem is érdemes lefeküdni! A reptéren rengeteg ember volt, senki sem tűnt kifejezetten kipihentnek. Vajon mindenki Tromsøbe tartott?
A repülés zökkenőmentesen zajlott. Az első átszállás Zürichben volt, ahol egy panoráma kávézóban várakoztunk, egy kedves miskolci pincérlány szolgálta fel a finom reggeli kávét. Innen továbbindulva egy kisebb reptéren landoltunk, ahol minden fehér volt – nemcsak a hó, hanem még az utak is. A bérautó némi kalandos egyeztetés után megérkezett, majd elindultunk Kilpisjärvibe, Finnországba. A szálláson a szobák ugyan picik voltak, de kellemes meleg fogadott minket.
A reggeli ébredés maga volt a sokk: a hőmérő -27 fokot mutatott, amit már a szállás 30 méterre lévő reggelizőjébe menet is megéreztünk. A bőséges és finom reggeli után motorosszános túrára indultunk. A csapat kiegészült egy külön utas csapattaggal, így heten lettünk, mint a mesében. Beöltöztettek minket meleg overálba, sisakba és kesztyűbe, majd elindultunk egy befagyott tón keresztül. A motorosszánozás elképesztő élmény volt!
Az ebéd egy kandallóval fűtött kunyhóban várt ránk, ahol rénszarvasgulyást ettünk, közben a helyi túravezetőnk mesélt a norvég egészségügyi rendszerről. Hazafelé megálltunk egy rénszarvasfarmon, ahol betekintést nyertünk a sámi kultúrába.
A következő nap sítúra következett. A helyben bérelt sílécek egyediek voltak: egy lesikló- és futósí kombinációja, amit gumicsizmára lehetett csatolni. Drahos Pisti, a helyi vezetőnk, aki egy Szentendréről származó, de mostanra teljesen beilleszkedett „sámi”, mesélt nekünk a helyi életről. Majdnem eljutottunk a hármas határig, ahol Finnország, Svédország és Norvégia találkozik, de végül a kényelem győzött.
A következő napon átköltöztünk egy bérelt házba, ami teljesen felszerelt volt, sőt, még jakuzzi és szauna is tartozott hozzá. A csapat egyik fele kutyaszánozni ment, ami olyan élmény volt, mintha egy filmbe csöppentünk volna. Az esti vacsorához egyetlen közeli éttermet találtunk, ahol végül, Pisti régi ismeretségének köszönhetően, különtermet kaptunk.
Az utolsó napokban Tromsøbe költöztünk, ahol meglátogattuk az Arktikus Katedrálist, ahol egy helyi zeneiskola koncertje is meglepett minket. Bejártuk a Kvaløya-szigetet, majd a Polaris skanzent.
Nyolc nap után tele élményekkel indultunk haza.
És így lett! Elmentünk Tromsøbe!